nagy szombati történt

Az ősegyházban a nagyhét három utolsó napján Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a föltámadás ünnepére gyújtották meg újra.
Az újtűz nagyszombati kultuszát előmozdította a pogány szakralizmus hagyatéka is. A germánok isteneik tiszteletére tavaszi tüzet gyújtottak, hogy elégessék a tél, sötétség, pusztulás démonait, és így földjeiknek termékenységét biztosítsák. Bonifác, a németek apostola, ezt az ősi szokást a nagyszombati tűzszenteléssel, és annak egyházias értelmezésével helyettesítette. Az egyházi szimbolikában a kialvó, majd újra fellángoló tűz jelképezi Krisztust. Más magyarázat szerint a kovakő, amelyből tüzet csiholnak: Krisztus, a tűz pedig: a Szentlélek, amelynek útját, kiáradását a Megváltó előkészítette.
A liturgikus gyakorlat ma is él: a gyertyát, a feltámadó Krisztus jelképét megszentelt tűz lángjánál gyújtják meg. Ez általában úgy történik, hogy a tavaly szentelt barkára tüzet csiholnak, és ennél gyújtják meg a gyertyákat, illetőleg az örökmécset. A templomi hagyománynak sajátos népi fejleményeként az istensegítsi asszonyok pimpóval, vagyis virágvasárnap szentelt ággal gyújtanak tüzet az elkészítendő húsvéti eledelek alá.

Nagyszombat reggelén, korán keltem. Már régóta szerettek v egyedül elmenni egy katolikus templomba, és a csendben imádkozni Jézus sírba tett teste mellett. Rengetek kérdés merült fel bennem az évek során, gondoltam hátha vaj egyre választ kapok. Eszembe jutott viszont, az a tény, hogy Jézus is kettősével küldte el tanítványait. Szóltam egy jó barátomnak, aki maga is kereső ember lévén, örömmel mondott igent. Így történt tehát reggel hatkor úton voltunk a város központjában lévő katolikus templom felé. Kicsit borús, hűvös idő volt. Hamar odaérkeztünk, közben hallgattuk a madarak reggeli énekét. Igen ám, de amire nem gondoltunk az bekövetkezett: Zárva volt a templom ajtaja. Mit csináljunk? Egy keveset tanácstalanul álldogáltunk, a barátom szólalt meg elsőnek:- Mennyünk át a másik negyedben, lévő katolikus templomba. - Igaz ott nem csend, hanem éneklés fogad, az egyik katolikus lelkiségi mozgalom tagjai egész éjszakás programot szerveztek. - Rendben - feleltem. Viszont egyezzünk meg, ha tényleg ott vannak, akkor nem megyünk be, visszajövünk a központi templom melletti parkba, és itt üldögélünk, szemlélődünk. -Ok - felelte a barátom s már indultunk is tovább. Hamar megtettük a másfél kilométeres távolságot. Odaérve a barátomnak lett igaza, éneklés hangja szűrődött ki az ajtón. Sajnálkozva visszafordultunk, most még gyorsabban értünk vissza az első templomhoz, amely még zárva volt, pedig lassan hét óra felé volt már. Leültünk egy padra és hagytuk a gondolatainkat, érzelmeinket szabadon kószálni, közben néztük, amint megleptek a madarak. Egy kis cinege jött- ment körülöttünk, később egy gerle pár játszotta reggeli szerelmeskedését. Bennem pedig egy érdekes állapot uralkodott, rádöbbentem, semmit sem értek semmiből. Más szóval teljesen össze vagyok zavarodva. Rásandítottam a barátomra, s egy kérdés tódult az agyamba. Mit szólsz? - kérdeztem tőle- Jézus tanítványai vajon a halála utáni napon énekeltek? S mivel nem felelt tovább mondtam a megkezdett gondolatot: - Bizony nem, hanem olyanok lehettek, mint most mi, teljesen összezavarodottak, semmit sem értve abból, amit a Mester az Úr tanított nekik. - Hiszen azt tanította, Ő az örök élet, aki hisz benne, az halált nem lát, és lám Ő volt az első a tizenkettő közül, aki meghalt. Tele voltak a tanítványai kérdésekkel, mint mi most, vagy bárki, aki kereső és választ keres a kérdéseire. Elhallgattam. Csend borult ránk, mély csend. És egy új gondolat született meg bennem. A hit a mélyben születik, és ott kezdődik, amikor az ember elengedi a fogódzóit, vagy rájön, nincs amibe kapaszkodni, biztos dolog nincs, vagyis a hit egy rizikó, egy komoly kockázat vállalás. És arra is rádöbbentem ez a kegyelem, vagyis a hit, kegyelem. És úgy, ahogy Jézust a Lélek a pusztába vitte negyven napra, úgy minket is vezet, de nem kitaposott úton. Nem. Hanem sziklás, mocsaras, ismeretlen ösvényeken, ahol rengeteg veszély leselkedik az emberre. Bennünk vannak azok az eszközök, amelyekkel meg tudunk birkózni mindennel, és a harcot meg kell vívni, mert meglehet, élő példa Jézus. Békesség ereszkedett ránk, de ez a békesség nem a miénk volt a Lélek ajándéka ez, amely benne van minden élő szívében. Még váltottunk néhány szót, azzal elindultunk haza családjainkhoz. És örültem, mert azt éreztem, oszladozóban a sötétség jön a hajnal és új nap virrad, a feltámadás napja... Békesség legyen a világon minden élő szívében Ámen.

Nagyhét szent napjainak sorában Nagyszombat néha sajátos módon "elsikkad". Ennek oka lehet egyfelől az, hogy Nagypéntek keresztjének drámaisága, megrázósága s a vasárnapi feltámadás öröme között a sír csöndje, magánya szinte eltűnik; másfelől azonban sokkal inkább arról lehet szó, hogy az átlag hívő gondolatában Nagyszombathoz már a feltámadási körmenet kapcsolódik. A liturgikus naptár ugyan világosan mutatja, hogy a szertartás és körmenet, lévén hogy már naplemente után kerül rájuk sor, valójában Húsvétvasárnapot, az ünnep vigíliáját jelentik - belső, megszokott naptárunk azonban szombatot mond, szombatot érez. Így a szent napok sora megrövidül, Nagyszombat ünnepe, jelentése, mélysége elvész.

Pedig különös, sajátos íze, üzenete van ennek a napnak. A sír, a nagyszombati csönd és magány a felszín mozdulatlansága mögött hallatlan mozgalmasságot rejt. Nem csak Krisztus sírban nyugvásának napja ez - de egyben pokolra, alvilágra való alászállásának is. A nyugati lelkiségben az Apostoli Hitvallás erre vonatkozó szakasza jóval kisebb visszhangra talált, mint keleti testvéreinknél. Náluk az ikonográfia egy önálló témája a nagyszombati esemény, Krisztus Urunk alászállása a holtak országába.

Nagyszombatnak így sajátos képisége, szimbólumai vannak. Már ekkor a feltámadás fényébe öltözik az Üdvöztő, aki bedöntve, a szó szoros értelmében sarkaiból kifordítva az alvilág kapujának tábláit, megáll a holtak, a megváltás műve előtt élt igazak előtt. Lába alatt megkötözve fekszik a halál, körülvéve mindenféle kínzóeszközeitől, láncoktól, csípőktől és fogóktól, amelyekkel a rabságába esett lelkeket, a megváltást nélkülöző, az ősbűn miatt halálra ítélt embereket gyötörte.

Talán mitikusnak, meseszerűnek hat ez az elgondolás, mégis alapvető fontossággal bír - nem véletlen, hogy legősibb hitvallásszövegünkbe már bekerült. Nagyszombat teljesíti be Nagypénteket, s nyitja meg a kaput Húsvétvasárnap előtt. Miért? Azért, mert a halál, az emberi elveszés, homályba hullás mélységeibe nem a puszta biológiai meghalás révén lépett be Jézus, hanem a pokolra való alászállással. A pokol, a holtak helye az a hely volt az Ószövetség szemében, ahol nincs Isten - hisz Isten élet, a halál pedig a teljes magány, elszakadás. A halottak földje ezért valóban árnyék-ország, szomorú, bús hely, amikor az ember kilép az élők sorából, s egy kietlen pusztaságban tengeti homály-létét. Ugyanakkor fájdalmas hely is ez, hiszen az ősbűn büntetéseképpen, Isten akaratából ide láncoltatik minden megszületett ember - már a bölcsőben is minden egyes pillanattal csak ehhez az elkerülhetetlen véghez kerülünk közelebb. Jézus emberré válásának utolsó lépése, a megtestesült Isten végső tette az, hogy ide lép be értünk. A kereszten meghalt testből nem kiszárnyal az Istenfiú a kéklő egek felé, hanem a testi halálon túl felvállalja a belső, lelki halál helyére való alászállást is.

1% - éljetek vele, élnénk vele! Felhívással fordulunk Hozzátok. A Mint a Többi Ember Alapítvány egyike a térségünkben működő civil szervezeteknek. Alapítványunk felvállalta, hogy a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítását segíti. A kézműves tevékenységek (kötés, szövés, fazekasság,kosárfonás, stb), vásárlás, főzés, ügyintézés, kesztészkedés mellett nagy súlyt helyezünk a közösségi életre, hiszen társak, barátok, jó emberek nélkül minden sokkal nehezebb. Segítsetek nekünk! Most olyan időszak van, amikor mindenki megtehet, és meg is kell tennie egy lépést, hogy felelősségteljes embernek tudhassa magát.Senki nem gondolhatja, hogy ez fölösleges - mások úgyis megteszik -, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok. Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák fenti tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: "Mint a Többi Ember" Alapítvány Adószám:18711516-1-13

Megosztás a facebookon