Az emberek vannak hibázik és mások néha meg látják ezt tanácsokat osztogatják,

 

neki hogy mindent elmondanak neki érezze azt dolgot törődnek vele és segítenek,

 

neki ha hízik az ember, de el kezdjük őt tanácsnokkal látni másikat az ugye törődésnek,

 

mondják rá jön akkor ember van segít neki bajba van ,ez nagyon mindenkinek ,

,

be vált mond szer és nem jó mód szernek nevezik mert nem kéne úgy mondva nem,

 

kéne ezt meg csinálni .ha ember eleszik valamibe hibázott engedni kel kicsit hagy,

,

szenvedjen és érezze azt dolgot igenis ha az ember eleszik ,és hibázik tudni kel,

 

be látva szenvedni és át gondolni dolgokat mit tett .velem így volt darabig és,

 

tanácsnokkal láttak el most van olyan de ember addig jó szenvedi dolgokat el,

 

belátja magába rádöbben hogy nem jót tett ,de ez szenvedés nélkül nem fogja,

 

életbe meg tapasztalni ezt ma hallatom egy beszédbe és amikor magamba át,

 

gondoltam ezeket régen így volt nem engedek szenvedni magába embernek nem,

 

igazán jó mond szer most ébredtem rá ennyi évek után meg hallatom ezt valami,

 

igazság van ebbe és csendbe mélyen át gondoltam igaza van ennek embernek de,

 

ezt jó fél éve érezem azt szenvedek de tanácsokat adnak ami nem baj de szenvedésből,

 

tanulja meg igazán ezt dolgot szenvedés meg tanítja embert mennyire szeretik .de,

 

ez csak akkor emberbe meg tapasztalni engedik másiknak be látni dolgokat engedi,

 

másiknak picit magába szenvedjen érezze azt dolgot beszéltem szenvedés helyre ,

 

hozza dolgokat ami eddig történt volna mindig legyen olyan cél magába szenvedne,

 

át gondolja dolgot . befogja látni mennyire szeretik .

 

ahogy növekszik a tudatosságunk, vele együtt a kérdéseink száma is. Elkezdünk ráébredni mindenre, meglátni az összefüggéseket és érteni szeretnénk, hogy minek mi értelme volt, vagy van... gyakran teszik fel nekem ezt a kérdést, hogy mégis mi értelme volt megjárni a poklok poklát, mi értelme volt a betegségnek, a szegénységnek és a többi szenvedésnek...Van erre egy rövid válasz: Tapasztalat!

 

Egyes dolgokat meg kell tapasztalnunk ahhoz, hogy később a javunkra váljék. Mikor elkezdtem dolgozni önmagamon bennem is felmerült a kérdés..voltak dolgok, melyeket nem én teremtettem..igyekeztem jó ember lenni, mégis busás kézzel adott az élet a negatív megtapasztalásokból. Mára viszont teljesen letisztult előttem a kép. Ha nem lennének a tapasztalataim, még segíthetnék, DE nem lennék hiteles. Ahhoz, hogy valamihez hozzá szóljak, tanácsot adjak, utat mutassak, vagy gyógyítsak, meg kellett élnem. Példaként...egy ember hogyan tudna festést tanítani, ha soha az életben nem húzott egy vonalat sem az ecsettel? Hogy taníthatna egy ember főzést, ha még egy egyszerű omlettet sem tud összedobni? Ilyen ez...a hitelesség számomra egy a tapasztaltsággal. Soha nem írok és nem is írnék olyanról, amit még nem éltem meg.

 

Ezeket tudván, már féltve érzett kincsként tekintek azokra a tapasztalatokra, megélésekre, melyeket régen szenvedésnek gondoltam. Rengeteg dologra megtanítottak, erősítettek és ezzel lehetőséget kaptam arra, hogy másnak is segítsek....hová kéne ennél több? Micsoda ajándékok :)) Ha most te is vakargatod a fejed, hogy miért is...hát ezért. Elsősorban magadért, aztán pedig azért, mert egy nap te leszel az, aki segíteni fog másokat..átadva a tudásod, hogy majd ők is tovább adhassák. Az életben egyszerre vagyunk tanítványok és tanárok, egy a fontos, hogy mindkettőt hitelességgel és alázattal tegyük. :)

ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

 

adója 1% kával támogassa

 

támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

 

Megosztás a facebookon